Zolivúd

Akkor elölről

Nem magát a repülést utálom, hanem az unalmat. A repülőn az órák olyan lassan telnek, mint egy rossz film. Nincs mit csinálni. Jobb híján filmet nézek, meg tévésorozatot, idegeneket bámulok, akik egymásnak adogatják a klotyó kilincsét, gyerekek rohangálnak, van, aki időnként tornázik, van, aki azóta alszik, hogy felszálltunk. Üzletemberek laptopoznak, a világ nem áll meg… Tovább »

A plüssbárányok hallgatnak

Elmondom, mit gondolok. Elvégre ez egy blog, azt mondok, amit akarok. Még. 2004-ben léptünk be az EU-ba, ekkor épp a Szeress Most! c. tévésorozat dramaturgja voltam. A fizetésemből félretettem egy Hondára való pénzt, mielőtt az autót megvettem, Londonba mentem nyaralni. Ekkor Londonban színházba, moziba jártam, az Oxford Streeten úgy vásárolgattam, mint akinek tökmindegy, ennyit költ,… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!