Zolivúd

Január 1-én megszületett Rikárdó, és mindenki gyűlölte. Január 7-én terroristák támadták meg a Charlie Hebdo magazint, 12-en haltak meg. Hét (7) nap telt el.  Nem vagyok keresztény. Nem neveltek vallásosan. Én is utálok embereket. De még mennyit.  Utálom pl. a szomszédomat, a Nácit, aki hajnaltól-éjjelig szitkozódik, szidja a kommunistákat, zsidókat, cigányokat, buzikat, csukott ablakon keresztül… Tovább »

Nem magát a repülést utálom, hanem az unalmat. A repülőn az órák olyan lassan telnek, mint egy rossz film. Nincs mit csinálni. Jobb híján filmet nézek, meg tévésorozatot, idegeneket bámulok, akik egymásnak adogatják a klotyó kilincsét, gyerekek rohangálnak, van, aki időnként tornázik, van, aki azóta alszik, hogy felszálltunk. Üzletemberek laptopoznak, a világ nem áll meg… Tovább »

Elmondom, mit gondolok. Elvégre ez egy blog, azt mondok, amit akarok. Még. 2004-ben léptünk be az EU-ba, ekkor épp a Szeress Most! c. tévésorozat dramaturgja voltam. A fizetésemből félretettem egy Hondára való pénzt, mielőtt az autót megvettem, Londonba mentem nyaralni. Ekkor Londonban színházba, moziba jártam, az Oxford Streeten úgy vásárolgattam, mint akinek tökmindegy, ennyit költ,… Tovább »

Másképp írok, észrevettem. Meg mondták is. New Yorkban nem így írtam, akkor a blog blog volt, napló, amit azért csináltam, hogy tudassan az otthoniakkal, mi van velem. Aztán barátaim lettek a blog miatt. Olyanok, akik A) le se szartak addig, B) ismertek, de nem annyira, C) jól ismertek, de félre, vagy bizonyos dolgokat nem tudtak… Tovább »

Ha pár évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy New Yorkban, a Central Parkban engedély nélkül fogok filmet forgatni – ezzel bajba sodorva a park alkalmazottját, John, Johntól kaptam az engedélyt, mondtam, mintha mi sem lenne természetesebb, Johntól, ritka név ez errefelé, ó, John akkor komoly bajba fog kerülni, válaszolt a park vezető beosztású embere, majd… Tovább »

Több mint egy hónapja vagyok itt, és nincs honvágyam. A családom, a barátaim hiányoznak, nem is beszélve a kollegáimról – jobb is, ha az ország nem tudja, kik írják a legnépszerűbb sorozatot és főleg hogyan (remélem, megvan még a masszázsszékük, kaptak új gyurmát a beszáradt helyett, esetleg új pontokkal bővült az irodai szabályzat mit szabad és… Tovább »

Régen, mikor még annak idején a Fejvadász c. sorozatot fordítottam, Lorenzo Lamas mindig a Mojave sivatagban motozott, ki volt írva, hogy Mojave sivatag, 18.23 perc. (Ennek sose láttam az értelmét. Mi változik attól, hogy valami 18.23-kor történik, 19.45-kor vagy “kábé fél hétkor”?) Lorenzo Lamas egy hülye volt, a Mojave sivatagban semmi értelme motorozni, mert nincs… Tovább »

Kezdek hozzászokni a távolságokhoz. Még mindig észben kell tartanom néhány dolgot, amire emlékeztetem magam minden elindulás előtt: nem, Los Angelesben nem megyünk ki a lakásból egy üveg víz nélkül. Nem, Los Angelesben nem gondoljuk azt, hogy “ó, legyaloglom azt a pár utcát, semmiség”. Megint egyszer bedőltem a saját képességeimnek, mit nekem a Hollywood Boulevardon végigsétálni… Tovább »

Előre szólok: a blog azért íródik (már megint), mint amiért a múltkor is. Részben lustaságból, mivel nem akarom mindenkinek egyesével elmesélni, hogy mi történik velem. Részben azért, hogy addig is írjak, amíg mást nem írok. Egyelőre még egy asztalom sincs, az ágyamból írok, elég kényelmetlenül, de amint lesz lakásom, ez megoldódik. Szóval. Megérkeztem egy jó… Tovább »

Két éve jöttem haza Amerikából, két éve megint Budapesten élek, és a leggyakoribb kérdés, amit az ismerőseim mégis feltesznek, ha találkozunk az utcán vagy bárhol: Jé, te itthon vagy? Budapestről posztolok bejegyzéseket, fotókat, a budapesti barátaimmal vagyok közös fotókon, mégis úgy lepődnek meg az emberek, mintha evidens lenne, hogy nekem valahol máshol kell lennem, mert… Tovább »